Közeleg a felszabadulás

Mint gyerekkorban, amikor vártam az angyalt, és számolgattam, hogy hányat kell még aludni, míg jön, most is úgy vagyok. Hétfőtől szabadság! Hú! Annyira várom! Rég nem voltam pihenő szabadságon, és most úgy érzem, hogy nem rám fér, hanem egyenesen szükségem van rá.
Egyébként még mindig tart ez az elkarácsonyiasodott hangulatom, ami nem is zavar különösebben. Ha egyszer jól érzem magam tőle! Egy kis havazás azért nem ártana, hogy hitelesebbé tegye.
És nagyon várom azt is, hogy ez az év már valahogy lejárjon. Sok szar volt benne, koncentráltan, és ki akarok már mászni belőle. És ahogy az ismerősöktől, barátoktól hallom, nem én vagyok az egyedüli.
Hamarosan lefekvőhöz készülődöm, és azzal a gondolattal ringatom magam álomba, hogy mire felébredek, már javában péntek lesz, még csak a vasárnapot kell letudni, és egy kerek hétre itt az édes semmittevés.

Majd én is ilyen hóangyalt készítek!