If I could fly...

Lehet, hogy lesz, aki zokon veszi ezt a bejegyzést, attól előre is elnézést kérek, az itt leírtakban nem kívánok senkit megsérteni.

A Kedvessel ma pár perc erejéig a végtelenségről beszéltünk. Tulajdonképpen abból indultunk ki, hogy mi az a végtelen, amikor valahol minden véges. Olyan dolgokról van itt szó, amiket emberi mértékegységekben nem érünk fel. Szó esett az ősrobbanásról, és mindketten abban állapodtunk meg, hogy a semmiben lévő szikrának valamiben lennie kellett. És a semmihez ha bármit hozzáadunk, az már nem semmi, hanem igenis valami. Persze ezeket lehet cáfolni, de igazán meggyőző érvet még soha nem kaptam.

És nem hiszek a tisztán látók létezésében. És nem hiszek olyan ember létezésében sem, aki tudja, hogy mi van az életen túl. Mert tény, hogy léteznek olyanok, akik meghaltak, majd újraélesztés során visszatértek az életbe. De azt gondolom, hogy az életen túl „megélt” tapasztalataik valami olyasmi dolgok lehetnek, amiket az ember képzelete szül. Ezeket az eseteket úgy képzelem el, mint valami eszméletvesztést. Miután az ember „felébred” és visszatér az életbe, elképzel bizonyos dolgokat, amiket látni vélt. Vegyük csak azt példaként, hogy nem egyszer tesztelték, hogy az ember mennyire szubjektíven emlékszik vissza konkrét, megtörtént dolgokra. Például láttam olyan kísérletet, amikor lefilmeztek bizonyos eseményt, majd mind a 10-15 ember, akik jelen voltak és megélték mindezt, külön-külön elmesélték a történteket. Végül 15 különböző történet született, összehasonlítva pedig ezeket, volt közöttük olyan, amiről az ember azt mondta volna, hogy ez két különböző eset. Végül amikor visszatekerték a filmet és együtt megnézték, hogy pontosan mi is történt, nem egy olyan volt köztük, aki erősítette, hogy már pedig az nem is úgy volt. Azt hiszem valahogy így működik az agy ezeknél a kérdéseknél is. Nagyon gyakran arra emlékezünk, amit elképzeltünk, vagy amire emlékezni szeretnénk. Én azt nem vonom kétségbe, hogy ezek az emberek őszinték és őszintén hisznek abban, amit állítanak. Viszont nem tudom elfogadni azt, hogy igenis vannak tisztán látók, akik kapcsolatban vannak más síkokkal, más világokkal vagy akinek úgy tetszik, a másvilággal. És ha lennének is ilyenek, azt hiszem nekünk, az embereknek nem ez a feladatunk, és nem is ez kellene az életcélunk legyen. Hiszen míg ebben az „egyszerű” életben is annyit vacilálunk, és annyi mindent nem tudunk még róla, egymásról, magunkról, addig inkább ezzel kellene foglalkoznunk. És azon kaptam magam, hogy jó ideje már nem köt le a gondolat, hogy mi van az életen túl. Próbálok elégedett lenni azzal, ami most van, próbálom megismerni és igazán elfogadni önmagam, és úgy érzem, ez számomra elég nagy kihívás ahhoz, hogy teljességgel lefoglaljon. Majd ha egyszer ezen túl leszek (:D !), akkor talán...
Szóval if i could fly...