Ajjajjaj, egy levelet felkapott a vihar...
Néha a legnagyobb hülyeségek miatt teljesedik be az, amitől fél az ember.
És éppen emiatt jutottam arra a következtetésre, hogy a félelem egy nagy hülyeség. Legalábbis ha így vezetjük le a dolgot. Mert nem állítom azt, hogy az embernek vakmerőnek kellene lennie, meg értem én azt is, hogy ez egy természetes védekező rendszer, egészen addig, amíg nem kerít túlságosan a hatalma alá. Mert én azt tapasztalom, hogy minél "felvilágosultabb" az ember, annál több félelme van, és megtanulni együtt élni velük nagyon nehéz. És igazából nem is kellene megtanulni velük együtt élni, ez viszont sokszor még nehezebb, mi pedig hajlamosak vagyunk mindig a könnyebb megoldást választani. És bár ganéságnak tűnhet, de sokszor örülök, amikor azt tapasztalom, hogy másnak is megvannak a maga kis vagy nagy félelmei és ugyanúgy nem tud velük mit kezdeni. Sokan elméletben tudják, hogy hülyeség, ám a gyakorlat nem ennyire egyszerű. És nem azért örülök ezeknek a "sorstársaknak", mert néha szerencsétlenebbek mint én, hanem azért, mert érzem, nem vagyok egyedül. Mert a valamiben egyedülléttől, vagy az egyedülléttől simán még jobban fél az ember. Ezért kell mindig valaki, aki ugyanúgy fél, mint te. Erre mindig szükség van, ez valamelyest megnyugtatja az embert a hülye kis félelmekkel tele, mégis néha nyálasan szép hétköznapokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése