Viharon túl

Annyi minden történt az utóbbi napokban, vagy jobban mondva az utóbbi 8-10 napban, hogy még mindig kissé euforikus állapotban vagyok. Megszabadultam egy műtéttől, amitől nagyon féltem, és azóta sikerült letennem a vállamról azt a sok szart, ami a 2010-es év alatt felgyűlt, és amitől nagyon úgy tűnt, hogy nem tudok szabadulni. Most igazán úgy érzem, hogy túl vagyunk a viharon, és ismét meg tudom látni a világban a jót is, nemcsak a lét bizonytalanságát. És ez nagyon felszabadító érzés, nagyon vártam már. Közben belül is sok minden történt, és én állandóan úgy érzem, hogy ismét megfiatalodtam. Tudom, hülyén hangzik 26 évesen azt mondani, hogy megfiatalodtam, de valami ilyesmi érzés van bennem. És nagyon jó. És úgy érzem, hogy kicsit megváltoztam. Jó értelemben. Kissé türelmetlen vagyok, így az ünnepeken túl most már a nyarat várom, amikor nem kell már beöltöztessem magam úgy, hogy alig tudok mozogni a sok gönctől, amikor meleg van és süt a nap, és elmehetek fagyizni. Ez a kép rögzült belém erőteljesen és a néha elővesz a türelmetlenség. Bár tudom, hogy ezt mind sorjában ki kell várni, és természetesen megpróbálom az oda vezető utat is élvezni, de azért nagyon fogok majd örülni a kánikulának, a fülledt melegnek, a langyos éjszakáknak, a rövid nadrágnak, szandálnak és fagyinak. Olyan jó lesz!