Az este "kocsmázni" voltunk. És ez azért nagy szó, mert az utóbbi időben nagyon elszoktunk tőle. Már száz éve nem voltunk ilyen helyen ketten, inkább egymáshoz járunk a barátokkal, úgy legalább nyugisan lehet dumálni, nem bőg a zene, nincs füst. Úgyhogy megtörtük a jeget. Eleinte nem igazán akartam menni, de Isti kollégám már millió éve hív, hogy lépjünk ki egyet, két hete pedig szólt, hogy nem fogad el "nem" választ, mivel 7-én szülinapja van. A tegnap pedig végre kimozdultunk egyet a Kedvessel. Végül nagyon jól sült el, nagyon jól éreztük magunkat, csak az volt az egyedüli gond, hogy mire hazaértünk, már mindketten alig kaptunk levegőt, annyit cigiztünk. Ma még mindig hörgősen szuszogok, és rondán köhögök, illetve nemcsak én, hanem a Kedves is hasonlóképpen. És már az éjszaka, amikor hazaértünk, azon filóztam, hogy most már nagyon komolyan el kellene hagyni azt a büdös cigit, mert bár igaz, hogy általában nem szívunk ilyen állati mennyiséget, mint az este, de állandóan érzem, hogy nehezebben veszem a levegőt, estére bedugul az orrom és hasonlók. Na meg a baba is tervben van, és azt szeretném, hogy egy kicsit előtte kitisztuljon a szervezetem. Úgyhogy a napokban komoly erőfeszítést fogok tenni ennek érdekében. No de végül a jó része, hogy a Kedvessel eldöntöttük, hogy még megyünk erre a helyre, mert nagyon bejött. Kicsike, kevés ember van ott, mindenki ismer mindenkit, szóval olyan családias.
És közben már vagy 4 napja ezt a számot hallgatom, nem tudom miért, de nagyon beleszerettem. Pedig ezelőtt is ismertem, de most valamiért beragadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése