Ez a hétvége nagyon klasszul indult. A tegnap egy már rég elfeledett lusti-napot tartottunk a Kedvessel. Délben ébredeztünk, majd gyorsan megreggeliztünk, összebújtunk, tévéztünk, megint kajáltunk, és ez így ment felváltva egész nap. Röhelyes, de a nagy semmittevésben meg is fájult a hátam, biztos rosszul ültem, tévézés közben, mert végül alig tudtam éjszaka elaludni.
Ma már valamivel korábban keltünk, egész pontosan hajnali fél 9-kor csörgött az ébresztőm. Beugrottam egyet a dolgozdába, majd a szüleimhez mentünk ebédre. Egész jól hangzik, ugye? És elárulom azt is, hogy igen praktikus. Ilyenkor mindig felpakolunk, és egy-két napig nem kell főzni. Na de visszatérve a tárgyra, borzasztóan kikeltem a képemből, amikor éppen ebéd utáni sziesztázás közben arra figyeltünk fel, hogy valami iszonyú ordítás, káromkodás hallatszik be kintről. Kedves azonnal kiment felmérni a terepet, mert az autót a kapu előtt hagytuk, és nehogy valaki megüsse. Mire én cipőt húztam és kiértem, már jött is vissza idegesen, és rám szólt, hogy ne menjek ki, hallgassak rá és maradjak csak ott, ahol vagyok. Nagyapám meg édesapám szintén kint voltak, majd nyílt a kapu. A Kedves tolatott az autóval az udvarra. Kábé még vagy 10 percig folyt az üvöltés, káromkodás, és annyit már láttam, hogy valami idióta részeg kisebbségi fazonnal van a gond, mint utólag megtudtam, egy ex börtöntöltelékkel, aki megölte a sógorát, most meg nem lehetett szót érteni vele. Nagy későre elhúzott. A hülye tök részeg volt, szekerével elállta az egész úttestet, nem lehetett közlekedni, az autók dudáltak, próbáltak elcsúszni mellette, miközben az ocsmány a szerencsétlen lovát dresszírozta. A végére már a kaszáját is előkerítette. Azt hiszem, semmi nem ingerelhette volna fel a Kedvest jobban, mint egy állatkínzás. Őszintén csodálkozom, hogy türtőztette magát és igyekezett kimaradni a balhéból. Bár értékelem is, mert ilyen dolgoknak sose lehet tudni, mi lesz a vége.
Aztán a már ilyen sikeresen elcseszett délutáni látogatásról haza indultunk, és ezzel le is járt a pihenés. Vasárnap esténként kicsit pánikolós hangulatom van, mert ilyenkor döbbenek rá, hogy lejárt a drága jó hétvége, és még kereken 5 napot kell várni rá, míg ismét élvezhetjük a semmittevés boldog pillanatait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése