Már szombaton arra ébredtem, hogy fáj a torkom, köhögök, és úgy érzem magam, mintha elvertek volna. Azóta tart ez az állapot, csak jobban elmélyült. Vagyis jobban fáj a torkom, erősebben köhögök és még agyonvertebbnek érzem magam. A tegnap bevánszorogtam a munkába, szerencsére kevés dolgom volt és hamar végeztem. Az este pedig már azt hittem, jobban vagyok, de ma megint lázasan ébredtem, így felhívtam a kolléganőmet, aki bemegy helyettem. Igazából nem is örvendek a dolognak, mert már nagyon unom a 3 napja ágban fekvést, már attól is fáj mindenem, de azért inkább így, minthogy lázasan randalírozzak a városban. Egyébként is, ahogy kinézek az ablakon, látszik, hogy szeles az idő, hajlítgatja az ablak előtt lévő fa lombját. Úgyhogy mára még marad az ágyban ülés.
Egyébként nagyon rég nem aludtam annyit, mint az elmúlt 24 órában. A tegnap fél 9-kor keltem, de fél 11-kor már itthon voltam, a Kedves hordozott autóval, majd itthon visszabújtam és aludtam. Iga, olyan félálom szerűségben, de egészen délután 5-ig. Majd este ismét visszabújtam, és ez ritkaság, de ma fél 8-kor már nem tudtam mit kezdeni magammal, kiment az álom a szememből. A Kedves még jóízűen pihent, én meg forgolódtam, kerestem a helyem. Végül csak fölébredt, kibújt az ágyból, úgyhogy most egedül ücsörgök itt. De ez is kell néha :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése